Fernando Alonso-interjú, 1. rész: A Forma-1 egy óriási vígjáték!

Hírek


XPB Images
Hirdetés

Bár már tíz év (lassan tizenegy) telt el utolsó vb-címe óta, Fernando Alonsót még mindig az F1 egyik, ha nem a legjobb versenyzőjeként tartják számon. 2017-re ráadásul a javuló McLaren is partner lehet kiváló képességeihez.

Hirdetés

Volt már feltörekvő tehetség, regnáló sztár és világbajnok, ellenség, de alulértékelt, kicsit sajnált legenda, akit az egyik legjobbnak tartanak, de kicsit szomorúak vele kapcsolatban, mert állandóan rosszul igazol. Bármelyik is jutna ezek közül az egyszeri Forma-1-dukker eszébe, azt senki nem vitathatja, hogy a spanyol személyében az F1 egyik megkerülhetetlen figurájáról van szó.

Hirdetés

További érdekes tartalomért kövesd Facebook oldalunkat!

Még augusztusban készített a Forma-1 hivatalos weboldala interjút a kétszeres világbajnokkal, ezt idézte most fel “Best of”-sorozatában.

A magyarországi időmérő befejeztével hosszú idő után először adtál nekünk olyan interjút, ami során mosolyogsz. Ez azért van, mert egyre jobban alakulnak a dolgaid?

Először? Azért voltunk már idén a Q3-ban az időmérők során, igaz, nem mindkét autóval. De a mosolygás és a jó kedv nem elsősorban a köridőktől függ.

Ha már kedv és viselkedés: egyszer azt mondtad, a Forma-1-ben színésznek kell lenned, hogy túlélj. Melyikben van nagyobb tehetséged, a drámában vagy a komédiában?

A komédiában, természetesen! (nevet) Minden a Forma-1-ben egy nagy vígjáték: sport, de nem igazán komoly, szóval semmiképp nem dráma. Kicsit olyan, mintha az egyik pillanatban fejbevágnának, de másnap már semmi bajod nincs. Azt hiszem, jó komikus színész lennék.

Van olyan színész, akivel szívesen játszanál együtt?

Jim Carrey! Tuti, hogy semmit nem venne komolyan, és pont ezért lehetne sikeres nálunk!

Ez [a 2016-os – a szerk.] a tizenhatodik szezonod. Mennyit változtál ez alatt a másfél évtized alatt? Lelkes ifjoncból kőkemény profivá értél?

Nagyon sok szempontból változik az ember ennyi idő latt. Egy tizenkilenc éves ember teljesen máshogy viselkedik, mint egy olyan, aki már harmincöt. Ez minden emberi kapcsolatra igaz: a családra, a barátokra, a szerelemre, a saját magunkkal ápolt viszonyra…Minden változik. És nem feltétlenül azért, mert te úgy akarod, hanem mert egyszerűen ilyen az élet. A Pán Péter-féle “sosem öregszünk meg”-sztori sajnos csak egy mese…

Úgy sejtjük, az elmúlt tizenhat szezon tele volt pozitív pillanatokkal számodra, különben nem lennél itt. Melyek voltak ezek?

A siker adja mindennek az alapját. A versenyzésért vagyunk itt, azért, hogy legyőzzünk másik huszonegy versenyzőt, akik ugyanazt akarják, mint mi. Szóval a legörömtelibb pillanatok azok, amikor a dobogón végzek, versenyt, vagy esetleg világbajnokságot nyerek. De az utazgatás is majdnem ekkora örömöt nyújt: olyan országokba jutottam el a Forma-1-nek köszönhetően (Dél-Korea, Azerbajdzsán, Oroszország), ahová enélkül valószínűleg soha.

Hova mennél el, ahol eddig még sosem jártál?

Mindig vannak olyan helyek, amelyek felkeltik az érdeklődésemet. Az egyik ilyen Argentína, ahová egyszer mindenképp el akarok jutni. A másik Dél-Afrika. Lehet, hogy vonzódom az olyan országokhoz, ahol korábban volt Forma-1, de ma már nincs…

Köztudott, hogy imádsz vonatozni, főleg Japánban. Ez azért lehet, mert a merev, tűpontos menetrend illik a személyiségedhez?

Nos, azt hiszem, igen! Szeretem ezt a fajta precíziót, amikor tudom, hogy időben eljutok valahová. Igen, ez illik hozzám. A japán vonatok a pontosság szinonimái.

Ha tudod, hogy ennyire perfekcionista vagy, nem jössz ki néha  nehezen magaddal?

Én legalább már tisztában vagyok vele, milyen vagyok, na de a körülöttem lévő emberek…

Hamarosan olvashatjátok az interjú második részét is!

Hirdetés
Cikk archívum...